~ Nem állok a sorba , akkor velem elbánnak , mindig azt kell tennem , amit mások elvárnak ?! A valóság önző , felébreszt az álmomból , többre fogom vinni , ezt kiáltom a távolból. Nem szabnak gátat , mindenért megküzdöttem , nem létezik soha , ha volt is akkor üldöztem. Magamat fékeztem , néha nehéz megállni , ülve viszek véghez , ha nem tudok , majd felállni. Hallottad az elsőt , velem bizony megtörtént , nem tettem semmit , de a lelkem tükrét eltörték. Csalódtam néhányszor , fogok is még jó párszór , és meghalok , a világ talán meggyászol. De amég itt vagyok , alkotok még élek , hogy példát mutassak , kik a sorsotoktól féltek. Az életem része , mit elrejtek a szavakban , hogy küzdjetek az álmokért és szálljatok a szabadban..